A feudális japán harcos osztály, a szamurájok majdnem mitikusak lettek a harci csatatéren való személyes erőtlenségük és szívósságuk hírében. Bár egyes szamurájok túlzottan privilegizált elitisták voltak, sokan brutális tréning és kondicionálás szigorú életét élték. Az egyéni szamurájok képzési módszerei ugyanúgy változnak, mint a szamurájok, de a tanulás bizonyos tantételei a társadalom ezen rétegeinek nagy részében állandóak maradtak.
Fizikai kondicionálás
Az egészségklubok és a jótékonysági ultra-maratonok megjelenése előtti évszázadok alatt a szamurák kondicionáltak magukat és fizikai állóképességüket bizonyították az elemekkel való küzdelemben. Az olyan gyakorlatok, mint a mély hóban mezítelenül álló vagy a jéghideg vízesések alatt ülve, két példa a szamuráj gyakorlására. Sokan szintén önként akarnak élni, étkezés, víz vagy alvás nélkül, hogy meggyógyuljanak a nélkülözés ellen. A másik véglet, a súlyos ivás kedvelt időtöltés volt, hogy megteremtse az állóképességet és növelje az életerőt.
Fegyverzetlen harc
Sok szamuráj fegyvertelen harci készségeket tanított, leggyakrabban bujutsu stílusban, amely végül megkorbácsolta a karate, a judo és az aikido. Mivel a harcosok mindig felfegyvereztek, ezt ritkán gyakorolták azzal a reménnyel, hogy reálisan felhasználják a harcot. Ehelyett a szamuráj fegyvertelen harcokat tanulmányozott, hogy fizikailag kiteljesedjenek, és jobban megértsék a fegyveres harcot. A kata, a formális gyakorló gyakorlatokat is mint meditatív gyakorlatot használják.
Fegyverek