Azóta, hogy az első embereket 1961-ben indították el a világűrbe, a tudósok tanulmányozták a súlytalanság emberi egészségre gyakorolt hatását. Hosszabb küldetések kezdték feltárni azt a tényt, hogy negatív mellékhatásai vannak a null gravitációval élő és dolgozó nők számára, és létfontosságú volt a problémák leküzdésére. A gyakorlat az egyik legfontosabb módja annak, hogy megakadályozzák az egészségügyi problémákat a térben, éppúgy, mint a Földön.
Jelentőség
Az űrben élő űrhajósok gyorsan válnak áldozatává az izomgyengeség, a csontvesztés és az aerob dekondizionálás áldozatává, a gravitáció hiánya miatt. A hatások hasonlóak ahhoz, hogy több hónapig ágyaztak. A probléma leküzdéséhez a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén álló személyzetnek naponta két vagy több órát kell gyakorolnia speciálisan tervezett gépekkel, amelyek a gravitáció hiánya ellenére képesek dolgozni.
A tested hozzá van szokva a Föld gravitációjához, hogy segítsen megőrizni a szív és a véredények véráramlását a karodban és a lábadban. Zéró gravitációs körülmények között a vér a végtagokból és a törzsből és a fejből érkezik. Ez "puffadt arct szindrómához" vezet, a vénák a nyak és az arc kiálló. Duane Graveline, az egykori NASA űrhajós és az űrhajózási orvostudomány kutatója rámutat arra, hogy az inaktivitás következtében a szívére adott igények bármilyen csökkenése csökkenti a szíved hatékonyságát. Az űrben ez egyesítheti a vérnyomás fenntartásában fontos keringési reflexek elvesztését, bár a null gravitációval járó gyakorlatok elősegítik a normál véráramlást és a vérnyomást.
Még a rövid időtartamú időszakokban is, az izmok és a csontok romlik. Ez különösen igaz a lábaidra, amelyek súlyos körülmények között gyorsan elveszítik a kalciumot, ahol nincs sok munkájuk. Izom tömegét elveszíted, és a csontod gyengülni fog. A kanadai űrügynökség szerint az alsó végtagjaidnak akár 10 százalékát is elveszítheti. Becslések szerint az űrhajósok minden zónás gravitációra fordított hónapban elveszíthetik teljes csonttömegük két százalékát.
Megelőzés és megoldás
