Noha a férfiak és a nők miért csalnak, miért hajlamosak eltérni, nem tagadhatatlan, hogy a hitetlenség mindkét nem esetében ritka. Gyakran beszélünk arról, hogy miért és hányan csalnak - a legfrissebb általános társadalmi felmérés szerint a házas férfiak 20, a házas nők 13 százaléka beismerte a csalást. De hányan élnek túl a viszonyról, ritkábban tárgyalják. Most az egészségügyi társaság Egészségügyi Vizsgálóközpontok által készített új felmérés csak kaphat választ.
A felmérés 441 embert kérdezett meg, akik elkötelezett kapcsolatban állva csaltak, és azt találták, hogy több mint fele (54, 5 százalék) azonnal szakadt meg az igazság nyilvánosságra hozatala után. További 30 százalék próbált együtt maradni, de végül szakadt, és csak 15, 6 százalék maradt fenn a bizalom megszakításán.
Érdekes módon az, hogy az emberek úgy döntöttek, hogy együtt maradnak-e vagy sem, kapcsolati státusuk alapján jelentõsen eltérõ statisztikákat mutattak. A házaspárok majdnem egynegyede (23, 6 százalék) úgy döntött, hogy megpróbálja kitalálni, szemben az elkötelezett élettársi kapcsolatok csak 13, 6 százalékával.
Vannak is a nemek közötti különbségek, mivel a nők csaknem kétszer annyira valószínűleg mondták, hogy még mindig a partnerükkel vannak a hűtlenség vallása után. A viszony jellege szintén szerepet játszott, figyelembe véve, hogy a párok 19, 7% -a úgy döntött, hogy együtt marad egy éjszakai tartózkodás után, szemben a párjuknak csupán 12, 7% -ával, akik rájöttek, hogy élettársuk hosszú távú kapcsolatot folytatott.
A viszony bevallásának legfontosabb okai a bűntudat (47 százalék), amelyet aztán akartak tudatni partnerüknek, hogy boldogtalanok (39, 8 százalék), és azt érezték, hogy partnerüknek joga van tudni (38, 6 százalék). De aggasztóan csak a becsapott emberek közül minden negyedik azt mondta, hogy bevallotta partnerüket, és nagyjából ugyanannyit mondtak, hogy elkaptak, rámutatva arra, hogy a hűtlenség jeleit gyakran könnyebben lehet észrevenni, mint amennyit elhittünk volna.
A házas férfiak is nagyobb valószínűséggel várakoztak hosszabb ideig a vallomásra, mint az elkötelezett kapcsolatokban - a nem házas csalók 52, 4 százaléka elismerte az első héten, míg a házas csalók 47, 9 százaléka legalább hat hónapot várt.
Azok között, akik úgy döntöttek, hogy azonnal nem szakítanak, a csalók 61 százaléka azt mondta, hogy partnerük végrehajtotta a szabályokat és következményeit a kapcsolat eredményeként. A többség (55, 7 százalék) azt mondta, hogy megengedik partnerüknek, hogy telefonjukon nézzenek. Más közös szabályok között szerepelt bizonyos barátok elkerülése, a kirándulás korlátozása, a partnerek számára a szociális média elérésének megengedése és a szex visszatartása.
Érdekes módon a csalóknak csak körülbelül 30 százaléka mondta, hogy partnerük azt követeli, hogy fejezzék be a viszonyt, és 27, 8 százalékuk szerint a partnerük azt mondta, hogy még az ellenkező neműekkel sem tudnak kommunikálni kifejezett engedélyük nélkül. Ismét a nemek közötti különbségek mutatkoztak a viszony utáni életben: A férfi csalókat inkább arra kérték, hogy menjenek ki kevésbé, és tartózkodjanak tőlük, míg a női csalók nagyobb valószínűséggel figyelik telefonjaikat, és nem megengedett, hogy bizonyos barátok.
Így vagy úgy, egyértelmű, hogy a hűtlenség rendetlenné válhat, és a döntés, hogy maradjon-e vagy sem, nem könnyű. Erről a személyes bizonyságért olvassa el a csalott házastársam oldalt. Itt van, miért nem hagytam el.
Diana Bruk Diana egy vezető szerkesztő, aki a szexről és a kapcsolatokról, a modern randevúk trendeiről, valamint az egészségről és wellnessről ír.