Mindannyian tudjuk, hogy egy kedvtelésből tartott állat elvesztése abszolút romboló a kutya, macska vagy más szőrös rokon családjára, ám egy nemrégiben Facebook vírus, amely most már vírusszerűvé válik, felfedi, hogy milyen fájdalmas az állatorvos számára is. Brenda Gough, a kanadai Burfordban élő állatorvos nemrégiben a Facebook oldalán ismertette, milyen érzés egy kutyát eutanizálni, és szavai teljesen szívszorítóak.
"Tehát, te hozol nekem ezt a kölyökkutyát - megcsókolja az arcomat, felfalja az általam ajánlott sütiket, és megkezdődik a barátságunk" - kezdődik Gough. "Néhány látogatás után később megtanulja, hol vannak az összes süti edény a klinikán, és az a hölgy a fehér kabátban? Nos, rendben van…"
Azt írja, hogy az állatorvosok természetesen nem tudnak beleszeretni kedvtelésből tartott betegeikbe, és élvezik, mikor figyelik, mikor nőnek fel és valódi családtagvá válnak. Emlékeznek arra a napra, amikor evett valakinek a fehérneműjét, a napra, amikor sikeres műtétet kapott, és számtalan más pillanatra a kedvtelésből tartott állatok életében.
"Olyan sok kaland, oly kevés idő" - írja Gough. "És itt vagyunk, kb. 15 évvel később, búcsút kell mondanunk."
Gough folytatja annak magyarázatát, hogy milyen nehéz elmondani a családnak, hogy szívbetegsége van, vagy rákja van, és a gyógyszeres kezelés már nem működik, tehát a leginkább humánus dolog az lenne, ha hagynák átkelni a Szivárvány hídon annyi szeretet és a lehető legkevesebb fájdalom.
"Úgy érzem, hogy kudarcot vallottam neki és önnek, amikor elfogyott a lehetőségem megőrizni őket, és te, kényelmes és boldog" - magyarázza. "Tehát itt az ideje, és állítólag profinak kell lennem. Célkitűzés. Orvos vagyok. Nyugodt. Jó. Gyűjtött. Mindig ellenőrzés alatt áll."
Gough írja, hogy ezekben a pillanatokban szétesni akar, de nem tud. A technikusok behelyezték a katétert. A támogató személyzet elvégzi a papírmunkát. "Bízz bennem, lehet, hogy nem mutatják meg, de a szíve szakad érted" - írja.
De végül, Gough megjegyzi, hogy az állatorvosnak kell végrehajtania a lövést.
"Nekem van a tű a fehér kabátom zsebében. Ugyanaz a zseb, amely mindig tele volt vele." Mély jóga lélegzetet veszek és bemegyek a szobába."
Bemegy a helyiségbe, hogy megtalálja a kutyát, "amely azt az édes pillantást ad, amelyet mindig csinál, amelyet egy kiskutya csókol, majd egy pillantást vet a cookie-edényre." De betegsége és kora gyengébbé tette.
"Készen áll" - írja Gough. "Te nem vagy. Nem vagyok." De Goughnak erősnek kell maradnia, nemcsak a kutya, hanem a családtagok számára is, akik felkészülnek arra, hogy búcsút mondjanak a legjobb barátjuknak.
Shutterstock / Elena Nasledova
"Folytatja mindaddig, amíg megkérjük. De már nem kérhetjük tőle. Ez nem tisztességes vele. Bárcsak emberi szívünk mindig így adna. Bárcsak én lennék az a személy, aki kutya azt hiszi, hogy én vagyok "- írja. "Bárcsak megtalálnék a módját, hogy örökké éljenek. De nincsenek ezek a varázslatos képességeim. Csak állatorvos vagyok."
És akkor jön a legrosszabb rész.
"A teste ellazul, a karjaiban van, és te zokogsz. Egy másik család elvesztette egyik legkedvesebb tagját. Szívéhez tettem a sztetoszkópot, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az megállt-e, de annyira szorosan a mellére tartja, hogy Talán az a szíved, amit dobogást hallok, vagy talán az enyém, és az összes vér rohan a fülembe, ahogy próbálom, olyan nehéz, hogy ne váljon zavaró rendetlenséggé."
Ezt követően, Gough írja, megerősíti, hogy a háziállat elmúlt, és a tulajdonos óvatosan az asztalra fekteti. Meleg ölelést ad a gyászoló családnak, és elhagyják a helyiséget. "Az ajtó mögötted bezárul, és nem tudom, hallja-e ezt, de hisztérikusan beledugok a kedvtelésből tartott állatok fülébe" - magyarázza. "És szembe kell néznie azzal, amit tudom, hogy a mai egyik legnehezebb része lesz: belépni a házba, és ők nem ott vannak, hogy üdvözöljék téged."
Gough azzal fejezi be a posztot, hogy azt reméli, hogy a kedvtelésből tartott állatok tulajdonosai tudják, hogy szeretné, ha soha nem kellene ezzel szembesülniük, és annyira hálás, hogy csak részese lehet az embereknek a háziállatukkal való utazásának.
Gough szeptember 26-i posztjára több mint 114 000 kedvelő és 126 000 részvény érkezett az elmúlt héten, valamint több szimpatikus hozzászólást kapott a szimpatikus tulajdonosoktól és kollégáktól, amelyek valóban kapcsolódhattak az ő érzelmeihez.
"Régóta állatorvosként ilyen pontos érzelmeim vannak" - írta egy Facebook-felhasználó. "Valójában szívszorító, és sírni kellett a kórházon kívül. Mivel az életmentés, az élet világra hozása, a csodálatos háziállatokkal való találkozás és az embereik mindezt megéri!"
És ha erkölcsi történetről van szó, amely bizonyítja e veszteség fájdalmát, olvassa el a vírusos csengőhangot, amely tökéletesen rögzíti a háziállat elvesztésének fájdalmát.
Diana Bruk Diana egy vezető szerkesztő, aki a szexről és a kapcsolatokról, a modern randevúk trendeiről, valamint az egészségről és wellnessről ír.