Mindenki boldog akar lenni, és ennek ellenére a boldogságot gyakran nehéz lehet elérni, részben azért, mert nagyon tévesen fogalmaztak meg minket arról, hogy mi szükséges a tartós érzelmi jólét eléréséhez. Például: az emberek gyakran azt gondolják, hogy boldogabbak lennének, ha csak kicsit többet kapnának, de tanulmányok kimutatták, hogy egy bizonyos fizetés elérése után a boldogság valójában csökken a stressz és a szabadidő hiánya miatt.
Egy másik általános vélemény, hogy a boldogság olyan dolgok, amelyek elérése érdekében nagyon keményen kell dolgozni. Ugyanakkor egy, a Psychonomic Bulletin & Review folyóiratban közzétett új tanulmány szerint az ellenkezője igaz: az emberek, akik túl keményen próbálnak boldog lenni, valójában boldogtalanok, mert a boldogság vágyakozó törekvései túl sok időt vesznek igénybe.
Aekyoung Kim, a Rutgers Egyetem kutatói és Sam Maglio a kanadai Toronto Scarborough Egyetemen négy tanulmányt készítettek annak megállapítására, hogy a boldogság elérése hogyan kapcsolódik az idő rendelkezésre állásának felfogásához.
Az elsőben 113 online résztvevőt kértek egy személyiségi kérdőív kitöltésére, amelyben először létrejött egy kapcsolat a boldogság megpróbálása és az érzés között, amely csökkenti az idejét.
A második tanulmányban 107 egyetemi hallgatót kértek, hogy nézzenek meg unalmas filmet és egy pálcikakomédiat; az egyik csoportot arra utasították, hogy „próbálják” boldogtalanul érezni magát az unalmas film közben, míg a másiknak azt mondták, hogy hagyja érzelmeik természetes áramlását. Az előbbi csoport úgy érezte, hogy a film időpocsékolás, míg az utóbbi elért célnak tekintte a filmet.
Az utolsó két tanulmány felméréseket tartalmazott, amelyek utóbbi felkérte az embereket, hogy értékeljék kapcsolatukat a boldogsággal és az idővel. A többi kísérlet eredményeivel összhangban azok, akik „boldogságot kerestek”, ritkábban értékelték az időt, mint azok, akik nem szándékosan dolgoznak a boldogság felé.
"Más céloktól eltérően, a boldogság elérése ritkán vezet a boldogság eléréséhez" - írja a tanulmány. "Ehelyett az, hogy a boldogság keresése gyakrabban, ironikus módon, csökkenti a boldogságot, viszont a korábbi boldogságkeresési cselekmény miatt az ugyanazon célkitűzésre (vagyis a boldogságkeresésre irányuló cselekedetek) folytatott magatartás ösztönzi."
Világosan fogalmazva: minél inkább keresi a boldogságot, annál kevesebb idő érzi magát, annál boldogtalanná válik. Ez ezután boldogtalanság ördögi köré válik.
A boldogság e paradoxonjának leckéje lényegében az, hogy csak lehűtsük.
További bölcsesség és tanácsadásért kérjük, olvassa el, hogyan lehet boldog lenni, Albert Einstein és a 70 zseniális trükkö, hogy azonnal boldoggá válj.
